Ez a hetem.

Szombat....

Március 27-én jönnek az olaszok. Ezen a hétvégén! Már annyira várom őket főleg,hogy hozzám jön kettő. Az hétvégém rá megy,de nem érdekel. Jó másokkal ismerkedni főleg,ha azok akarnak velem barátkozni. Júúúj. Ha már most be vagyok zsongva,mi lesz velem szombaton amikor beáll a buszuk és leszállnak,hogy "Buona sera! " ? Hát be fogok halni. Nem is tudok olaszul csak köszönni. Majd mutogatni fogok nekik 3 napon keresztül. De nem is csak egy mert szombat az nem számít,mert csak lefektetem őket meg a hétfő és a kedd sem mert hétfőn én suliba leszek ők meg Pesten,kedden meg reggel mennek haza. Akkor is csak köszönni kell nekik.
Na,de nem is a szombat lesz a jó hanem a vasárnap amikor elvisszük őket bowlingozni. Júj,de jó lesz.

Csütörtök....

Hát igen. Az nap lesz a kivizsgálásunk,hogy nincs e valami bajunk. Tudja mindenki nem,hogy miből áll egy ilyen. Súly,látás,magasság meg ilyenek. Naaggyon komoly lesz.

Ma....

Ma kaptuk meg a hepatitis B második oltást. Nagyon fájt! :,( Jobban mint az első. Ha valaki már volt az tudja milyen érzés. Hát nem jó az biztos. Barátnőmnek fognia kellett a kezem,hogy be ne feszítsem. Akkor rosszabb lett volna. Így is kicsordultak a könnyeim amikor megkaptam. És én voltam az első az utolsó csapatban! Nagyon rossz volt. Még most is fáj és lehet hőemelkedésem van. Nagyon rosszul vagyok. Szédülök,hányingerem van meg minden bajom.

Egy sz@r csütörtök

A cím már elárulja,hogy mikor is történt velem egy kellemetlen kivizsgálás. Most akármire gondolhattok kivizsgálás alatt,de nem olyan súlyos hála Istennek. De bele is vágok inkább nem húzom tovább. Reggel 9-re mennem kellett a kórházba szemészetre. Pupillatágításom volt. Nem valami kellemes nem ajánlatos senkinek. xD
Na,de igen. Az ok pedig,hogy miért kellett mennem az,hogy megvizsgálták,hogy nincs e toxoplazmám. Nem tom mi az,de nem is érdekel. Szerencsére ki is derítették,hogy nincs,de viszont kezdetleges rövidlátásban szenvedek. Ez 4 rohadt fájdalmas cseppentés után tudták nekem megmondani. Komolyan mondom kikészítenek az orvosok. Ide-oda kellett tág pupillával rohangálnom a kórház és egy opticenter közt. Nagyon jó volt mondhatom. Nem tudtam kinyitni a szemem annyira bántotta a fény. Ráadásul még vakító fehér hó is esett szal tényleg egy jó kis élményem volt. Már mondtam anyuéknak,hogy inkább a suliban írnám a matek dolgozatot,de hát nem tok mit tenni.
De a fő az,hogy nem kaptam szemüveget félévente vissza kell járnom 18 éves koromig és meglátják,hogy milyen a szemem. Ha jó vagyok fél év múlva már szemüveggel nézem itt a képernyőt. Nagyon nem akarom,mert nem áll jól,de hát nem tok mit csinálni ez van akkor.
Na ennyi is lenne. ^^